Skip to content

I found a rock that is more than 10 000 years old

  • by

When I was a child I used to sit in front of my grandparent’s house on the summer holidays. I had a habit of watching people walking on the streets every day. I had my notebook and a pen, and I wrote down everything that I saw. 

 The memories are now all hazy, I barely remember anything about the things I saw, but some details are still in my head. That old man, riding a rickety bicycle while trying to balance two heavy bags on his side, or that loud airplane flying across the sky; a woman walking very confidently with her new hairstyle or the moment when I noticed a chimney sweep and instantly touched one of my buttons muttering to myself: Kéményseprőt látok, szerencsét találok.” Which is a Hungarian superstition and it means “I see a chimney sweep, I find luck.”

 I saw many people, although not as many as I would have seen in a big city – this town was much quieter than that- but there were enough people for me to always write about and never be bored for a minute.

I was so curious, I wanted to know everything about everyone but obviously, I couldn’t ask them all my silly little questions. Everyone was busy, and I being a child was quite shy about such things.. so I rather left the lives of the people passing by to my imagination.  

I sat there for hours looking at them and making up little stories about them: what kind of people they might be, where they were going or where they came from. Sometimes I wrote an entire storyline if I thought a person might be really interesting to write about. 

I grew up and a lot has changed, but some things have stayed the same.

If I find something on the beach now, it fills me with the same feeling as when I was solving these little mysteries when I was a child.

We once found an old picture frame, that looked like it came from some old lost ship. Maybe it got into the water in a shipwreck?

BEACHCOMBING

When we beachcomb, -and we find a sea glass or a piece of burnt paper- I instinctively start thinking about the journey they could have before reaching the shoreline. Who throws it away and why? What is the story behind it? Deep down I am still that little girl who just wants to let her imagination run wild so she can get a little lost in the endless ocean of her thoughts.

We are at the beach almost every week and spend a lot of time wondering what my daughter and I might discovered. She also has a very imaginative mind, so she usually gives very interesting explanations to our questions. 

FINDING TREASURES

We usually find many things, but the best are the things that have remained in their form for an unimaginably long time.
Like a fossil, that can literally be over 10 000 years old.
We are truly fascinated by rocks that have preserved evidence of biological activity.
What we found are not fossilises remains, just traces of organisms or living creatures, but they are still so amazing.

Fossils open a window into the past.
If only they could tell their story. 

Enjoying nature

Nature also fascinates us, including all the shapes and forms we see on the beach. The winding seaweed, snails and shells could not be more beautiful than they are already. 

Life is full of mysteries, and if we can reveal even a small piece of it is a truly special joy, one that can’t be compared to anything else. I am grateful to share these joyful things with my daughter. She will also have beautiful beach memories, about which she will perhaps write a blog post like this one day.

Have you ever found something interesting on the beach? I’d love to hear about the mystery treasures you’ve SEEN. LEAVE A COMMENT at the bottom of this post <3

GALLERY

HERE ARE SOME OF THE THINGS WE FOUND ON THE BEACH

hungarian transLATION

Gyerekkoromban a nagyszüleim háza előtt ültem a nyári szünetben. Az volt a szokásom, hogy minden nap figyeltem az elhaladó embereket. Nálam volt a jegyzetfüzetem és egy tollam, és mindent felírtam amit csak láttam.

Az emlékek már homályosak, alig emlékszem bármire is a látott dolgokból, de néhány részlet még mindig előttem van.

Az az idős ember, aki egy rozoga biciklivel biciklizik, miközben két-két nehéz táskát próbál egyensúlyozni az oldalán, vagy az a hangos repülőgép, amely a hatalmas égen repül; egy nagyon magabiztosan sétáló nő az új frizurájával, vagy az a pillanat, amikor észrevettem egy kéményseprőt és azonnal megérintettem az egyik gombomat, miközben azt mormogtam magamban: ‘Kéményseprőt látok, szerencsét találok.” Ami egy magyar babonából eredő szokás.

Sok embert láttam, bár nem olyan sokat, mint amennyit egy nagyvárosban láttam volna, – ez a város sokkal csendesebb volt annál -, de azért elég ember volt ahhoz, hogy mindig legyen kiről írni és sose unatkozzam egy percre sem.

Annyira kíváncsi voltam, mindent meg akartam tudni mindenkiről, de nyilvánvaloan nem tehettem fel az én összes  bugyuta kis kérdéseimet nekik.. Mindenki elfoglalt volt, én pedig gyerek létemre elég szégyenlős voltam ilyenkehez.. Szóval az elhaladó emberek életét inkább a képzeletemre bíztam… 

Órákig ültem ott, miközben néztem őket és kis történeteket alkottam róluk: milyen emberek lehetnek, hová tartanak vagy honnan jöttek. Néha egy egész történetszálat írtam, ha úgy gondoltam, hogy egy személyről igazán érdekes lehet írni.

Felnőttem és sok minden megváltozott, de néhány dolog ugyanaz maradt.
Ha most találok valamit a tengerparton, az pont olyan érzéssel tölt el, mint amikor gyerekkoromban fejtegettem ezeket a kis rejtélyeket… Amikor gyüjtögetünk , – és találok egy tengeri üveg darabot vagy egy darab égett cetlit -ösztönösen azon kezdek gondolkodni, hogy vajon milyen utat járhatott be, mielőtt elérte a partvonalat. Ki dobta el, és miért? Mi a történet mögötte? Legbelül még mindig az a kislány vagyok, aki szabadon akarja engedni képzeletét, hogy aztán elveszhessen kicsit gondolatainak végtelen óceánjában.

Szinte minden héten a parton vagyunk és sok időt töltünk azzal, hogy kitaláljuk, mit is fedezhettünk fel a lányommal.

Nagy fantáziájú elméje van neki is, így általában nagyon érdekes magyarázatokat ad a felmerülő kérdéseinkre.

KINCSKERESéS

Egyszer találtunk egy régi képkeretet, amely olyan volt mintha valami elveszett régi hajóról származott volna. Talán egy hajótörésnél kerülhetett a vízbe?


Általában sok mindent szoktunk találni, de a legjobbak azok a dolgok, amelyek elképzelhetetlenül sok ideig megmaradtak formájukban.

Mint a Fossil (kövület), amely szó szerint több mint 10 000 éves lehet. Valóban lenyűgöznek minket azok a kőzetek, amelyek megőrizték a biológiai aktivitás bizonyítékait. Ami mi találtunk azok nem megkövesedett maradványok, csak élőlények nyomai, de mégis olyan csodálatosak.

A kövületek ablakot nyitnak a múltba. Oh, ha mesélni tudnának a történetükről…

A természet élvezete

A természet is lenyűgöz bennünket, beleértve a parton látható összes alakot és formát. A tekergő hínár, csigák és kagylók nem is lehetnének szebbek, mint amilyenek már most is.

Az élet tele van rejtélyekkel és ha csak egy apró darabkát is fel tudunk tárni belőle az egy igazán különleges öröm, olyan ami semmihez sem hasonlítható.

Hálás vagyok, hogy megoszthatom ezeket az örömteli dolgokat a lányommal. Igy neki is gyönyörű tengerparti emlékei lesznek, amelyekről egyszer talán  majd ő is ír egy ilyen blog posztot.

Találtál már te is valami érdekeset a tengerparton? SzeretnéNk hallani azokról a rejtélyes kincsekről, OSZD MEG VELüNK A KOMMENT SZEKCIóBAN. 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Join Waitlist We will inform you when the product arrives in stock. Please leave your valid email address below.